|
életrajz
festmények orvosi illusztrációk biológiai illusztrációk térképek falfestmények rajzok, vázlatok műhelytitkok régi és mai festők művei *blog kapcsolat |
|
 |
| ELŐZŐ KÉP | VISSZA | KÖVETKEZŐ KÉP | ||
|
|
Nem baj, ha elalszikolaj, vászon100x80 1993. Reggel van. A modell (Király Andrásné, Ilonka néni, 80 éves asszony) ül, és már el is aludt. Amikor fölébred, elnézést kérôen mosolyog. Nem a látvány megrendítô volta érdekel. Színben, talán a környezet színhangulatában mond valami újat nekem. Ôt annyian lerajzolták már, több nemzedék tanult rajzolni "rajta" - fôiskolán, képzôgimiben, szakkörben, művésztelepen. Ô nem barnította le magát egyszínűre, mint fiatal kolléganôi. Teste mindig a színek végtelen skáláját mutatta, ezért szerették ôt a festôk. (Ferenczy Károly is az öreg, a már nehezen mozgó, szürke lovakat festette szívesebben, mint a vörös, kicsattanó pejkancákat.) Az öreg test nem akar semmit az embertôl. Jelen van... még ott van. Áttetszô. Azt hiszem, kezdhetünk festeni. Szembôl nézve túl szélesnek tűnik: ez nem karakteres. Talán oldalról... és még vékonyabbra. Hiába csúszik le a kéz a combról, azt mégsem lehet lelógva festeni, teljesen megváltoztatná a kompozíciót. Akkor már egyféleképpen szólna. A téma annyira különleges, hogy a kompozíciót a lehetô legegyszerűbbre kell venni... És szerencse, hogy van még egy kézzel alapozott vásznam, amiben megsárgult az olaj. Ha vékonyan festek az itt-ott áttűnik, mint a test alsóbb rétegei (persze késôbb az olaj ki is világosodhat, de ez most nem érdekes). Nyári délelôtt van, még friss a fejem, itt a látvány - ez a fontos... |
|
| made by SlovaStudio |